More than perfect

Mindjárt indulunk Zánkára, már égnek a telefonvonalak, hogy ki-mikor-hova-mit hozzon. Zolinak rajzoltam itinert (alaposan dokumentált részletekkel), hogy mit kell bepakolni, nehogy otthon maradjon valami nélkülözhetetlen, és már úton is vannak értem. Sőt, ha minden jól megy, az új mezeket is megkapjuk ma.

Van egy olyan érzésem, hogy nincs még egy csapat, amelyik ennyire professzionális háttérmunkát végzett volna: van saját időmérő szoftverünk, csapatpóló, táblázat a költségekről és eszközökről, valamint ennyire alaposan még sosem pakoltam össze. A végtelenített agymenésről ne is beszéljünk.

Közben az jutott eszembe, hogy annyira lefoglaltak az elmúlt napokban háttéresemények, hogy mindent és mindenkit össze tudjunk koordinálni, hogy az az apróság csak most esett le, hogy NEKEM VERSENYEZNI IS KELL!!!!

Szóval most már emiatt is izgulok, nem csak azon, hogy betettem-e a lekvárt, és főztem-e elég paradicsomszószt...

Oké, Peti által kitűzött középkori kínzásokat célzott edzéseket becsülettel megcsináltam - mit nekem monszun -, de attól még a szokásos versenypara bennem van. A pálya nem tűnik nehéznek, és ha az első pár kör tömegverekedése alábbhagy, akkor semmi gond nem lesz vele. És majd igyekszem nem eltévedni, khm. :)

Nagyon rég vártam ezt a hétvégét, úgyhogy most már lesz, ami lesz, csapassuk :)