Sziasztok,
Nixi vagyok, két éve alko…izé…biciklista. Na jó, ez nem igaz - attól, hogy
igazi bringás legyek, még elválaszt egy pár év,
nem adják ingyen a másodperceket!
De ne
szaladjunk ennyire előre, elmesélem, hogy hogy kerültem a biciklire. Sokkal
jobban hangozna, ha azt állítanám, hogy gyerekkoromban, mikor lekerült a
segédkerék, már mentem is a hegyre és azóta is töretlen a szerelem, de lássuk
be, ennél sokkal viszontagságosabb volt az út.
Gyerekkoromban
tényleg megtanultam bringázni, volt is egy rózsaszín BMX-em, amivel állati
menőnek éreztem magam (nem voltam az), majd általános végén egy összecsukható
camping csodám. Na ez utóbbit annyira már nem csíptem, gyorsan el is könyveltem
egy osztálykirándulás alkamával, hogy a bringázás nem az én sportom, és a
következő jó 10-12 évre el is pakoltam jó mélyre a járművet.
