Szerda reggel van, utolsó munkanap a héten. Ma még egy aerob
teszt (az biztos csudaszupi lesz), süti (természetesen epres-mustáros), összepakolás, és holnap indulunk a
Salzkammergut Trophyra.
Nekem kevésbé para, Zoli és Sipi már kész vannak.
(Részletek Sipinél amott).
Nade az igazat megvallva, én is izgulok azért, még ha csak
buckákat kell is megmásszak a fiúkhoz képest. 1100 m szint nem olyan kevés…
Csak úgy babonából, itt a szintrajz, hogy lássátok, mit
fogok csinálni három nap múlva.
Végiggondolva, tulajdonképpen mindent megtettünk, hogy rendben menjen, de
azért magabiztos nem vagyok. Viszont ilyen szép helyen még sosem tekertem,
szóval itt a remek alkalom kipróbálni. A sikeres Duna sokat dobott rajtam, valószínűleg
erre is képes leszek. Hétfőn megkaptam Petitől az instrukciókat a hétre,
illetve a versenyre (azért vannak elképzelései a jövőmről, de majd mindent
szépen sorjában), a legmegnyugtatóbb mondata pedig az volt, hogy egy Salzon
nagyon figyelnek az ember testi épségére, nem lesznek nyomvályús, nagyon vad
részek (legalábbis nekem. A fiúk távjáról ezt nem merném így kijelenteni). Mindjárt
keresek is valami motivációs szöveget, csak a biztonság kedvéért :)
 |
Majd jelentkezem a részletekkel, drukkoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése