Atomok

Mivel hazatért Geri csavargó bringája, a két Geri tegnap elvitt kicsit kirándulni. Maga az elindulás kicsit körülményesre sikerült, de aztán csak megtaláltuk a hegyet. Nagyjából ugyanarra jártunk, mint szombaton, úgyhogy volt sejtésem róla, hogy mennyire fog fájni. Felfelé még nem is volt gond, felküzdöttem magam az emelkedőkön, meg is lepődtem, hogy egész jól megy. Lehet nem is tett rosszat, hogy tegnap lógtam :)

Cserébe lefelé… hát komolyan, azt is elfelejtettem, amit eddig tudtam, gyakorlatilag mintha ugyanúgy pánikolnék, mint egy fél éve. Be vagyok feszülve, lassú vagyok, és félek a kövektől. Valami történt, amitől most visszaestem, és persze tudom, hogy nem lehet folyamatosan fejlődni, de a kis lelkemnek nem tesz jót az ilyen. És nem is igazán értem, hogy miért, nem estem nagyobbat, nem történt semmi, amitől ez reális lenne. Egyszerűen nem megy.

Ezek után determinálva volt a pofáraesés. HGeri mutatta az utat: át a sínen – megvolt, le három lépcsőfokon – megvolt, oszlop beleakad a kormányba – megvolt, Nixi fekszik – megvolt…

Geriék próbáltak még visszazavarni, hogy jöjjek le még egyszer, de nem volt humorom hozzá, úgyhogy meggyőztem őket, hogy jobb lesz az, ha továbbmegyünk. Kicsit elment a kedvem a világtól, de összekaptam magam, és az út második felére kicsit már jobban ment. Viszont most a tenyeremen és a térdemen van folytonossági hiány, illetve kezd felettébb gyanús lenni, hogy TGeri már megint ott volt, amikor elestem. Mondjuk, most nem tudom rákenni, kivételesen tényleg semmi köze nem volt hozzá :)

Az utolsó szűk kis ösvényen megértettem mekkora buli a bringázás: a jobb oldalamat az előbb lezúztam, a balt végigcsípte a csalán, így kell ezt :)

Összességében nem vagyok elégedett, megint atomjaimra hullottam: talán pihenni kéne (ezt a szót nem ismerem, de azt mondják, nem rossz elfoglaltság), vagy később járni dolgozni, vagy kevesebbet utazni, vagy többet aludni, vagy… nem tudom, majd kitalálom. Mindenesetre ma Sejce, holnap meg Dobogókő, közte egy jó nagy alvás. 

Végszónak pedig az alábbi képet küldöm mindenkinek, aki szereti: