Most, hogy pihenőidőszak van, kihasználtuk a lehetőséget, és
múlt hét csütörtöktől vasárnapig Amszterdamban süttettük a hasunkat
jártuk le a lábunkat.
Zökkenőmentes érkezés után elindultunk megkeresni a
szállásunkat: egy hajót valahol a csatornákon. Namármost ez Amszterdam térképét
elnézve azért jelent némi kihívást… Végül egy kedves bácsi elmagyarázta, hogy
hova is kell mennünk, így átvehettük 2 m2-es lakosztályunkat. Nem
viccelek, a kabinban elfért két ágy egymás fölött, egy ajtónyitásnyi hely és
egy 80 cm széles fürdő. Azért jó buli volt hajón lakni, de egyszer elég volt
belőle*.
Első nap csak a belvárost kerestük meg, és hazabotorkáltunk,
valamint megállapítottuk, hogy ez egy bonyolult város. Zoli is és én is
viszonylag gyorsan kiismerjük magunkat idegen helyen, teljesen eltérő módon: ő
érzésből megy, aztán legtöbbször jó irányba, de ha nekem azt mondja, hogy
északnak menjek, fogalmam se lesz róla. Én meg, mivel nincs bennem beépített
gps, táblákat nézek, és azokat követem – tehát mire ő feldolgozza, hogy merre
van észak, én már megtaláltam, hogy melyik vágányról indul a vonat. Ellenben
itt egyikünk taktikája sem működött. Valahogy nem ott voltak az utcák, ahol a
térképeken, és többször körbe-körbe járkáltunk. Szerencsére az okostelefonok
korában azért sikerült ezt a műveletet abszolválni, és hazataláltunk, de volt
benne kihívás.
 |
| Egy kevés jármű |
Hogy témába is vágjak, nem vicceltek, amikor arról volt szó,
hogy igazi bringás város. Annyi romot, mint amivel itt járnak, és mindenhova ki
vannak kötve, még nem láttam. Gyakorlatilag kizárólag falubike-okon
száguldoznak, de mivel nincs szintkülönbség, nagyon másra nincs is szükség. Mondjuk
sokat segít, hogy létezik a bicikliút fogalma, az autósok erősen tiszteletben
tartják, és rendesen kiépítették őket (= nem sárga festékkel készültek az utak).
Szombaton mi is beszálltunk a buliba, és béreltünk bringákat. Vicces volt, mikor
elősre próbáltam meg felemelni, nem sikerült…. Úgy 30 kg körül lehet, jó kis
gyakorlás a Bubi-ridera…
Viszont így azért könnyebb volt alaposan bejárni a várost,
bár azért kellett egy kis idő, mire felvettük a ritmust: a KRESZ csak ajánlás,
itt mindenki megy ész nélkül, még sincs percenként baleset. Egyszerűen
figyelnek egymásra, mint a síelők: a hátulról jövő feladata, hogy ne essen át
rajtad. Pedig rengetegen vannak, eszméletlen sok a kölcsönzött járgány, de még
nekem sem sikerült senkit elütni.
Azért nem mondom, hogy bringával könnyebb a tájékozódás, itt
is többször fordultunk más irányba, mint kellett volna, de aztán csak sikerült
visszabóklászni a kölcsönzőhöz.
Sajnos a három és fél nap nem volt túl sok, de a
nevezetességeket megnéztük (Hajózási Múzeum, Heineken múzeum, Dam tér, stb., ez
tök uncsi, minden útikönyvben megtalálható), ettünk szédítően csípős kínai
kaját (jobbat, mint itthon bárhol), kipróbáltuk a helyi bringát, és kicsit
kikapcsolódtunk. Tegnap óta újra meló, TRX, karbonkormány, de ez már egy másik
történet.
 |
| Captain Zoltán |
*Főleg, hogy én aludtam a felső ágyon. Első este nem mertem
elaludni, mert féltem, hogy legurulok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése