Lassan kezdek visszarázódni a hétköznapokba, és
belegondolni, hogy vasárnap máris itt a Bükk maraton, amiről azt hittem, hogy
áh, az olyan messze van még. Ezen kívül elég megrázó, hogy máris augusztus,
lassan már a hosszú távú tervekben szerepel, hogy akkor mennyi pihenő jön és
mikor is kell a téli felkészülésnek nekivágni. Na jó, azért addig még van pár
km, amit meg kell tenni, pár anyázás, amikor a szakadó esőben cibálom a bringát,
és egy pár b*zi, aki tolja…
Visszatérve a dolgos hétköznapokhoz, a hétfői fájdalmak
ellenére már lassan kezdjük tervezgetni, hogy a jövő évi 24 órásra hogyan kell
készülni ahhoz, hogy akkor már a dobogó legfelső fokáról szemléljük a tájat. (Ahol
persze el sem fogunk indulni, főleg nem tekerünk éjjel, és kizárt, hogy
visszavegyük a szétizzadt mezeket.)
Tegnap kicsit csalódottan értem haza tekerésből, valahogy
nagyon nem akart menni. Az átlagsebességem még rendben is volt, de valahogy nem
éreztem, hogy most annyira jól esett volna, és az emelkedő is megtört kicsit.
(Ami természetesen nem is volt, mert nem az volt kiírva edzéstervbe :))
Mindenesetre kicsit úgy érzem, hogy a Bükk a főversenyem, és
most már kezdek izgulni (csupa stressz ez a nyár). Hiába mondják, hogy a
rövidtáv pályája nem túl izgalmas, azért én tavaly a mentősökkel való
flörtöléssel elég jól feldobtam. Bármennyire is kedvesek voltak, idén kihagynám
ezt a részt, és megpróbálnám hiba nélkül teljesíteni a 38 km-t.
Egyébként pedig Bükk után megyünk nyaralni, amit sikerült
kicsit túlszervezni: 4 nap múlva szeretnénk indulni, de még nem tudjuk hova.
Még az országot sem, nemhogy pontos útvonalterv és a tőlem megszokott Excel
táblázat… Azt sem tudom, hogy akkor lesz-e edzés ezalatt, de mivel jön a Mátra,
annyira nem lenne nagy baj, ha meg tudnám oldani. (Mátráról jut eszembe: ha a
Bükk miatt izgulok, a Mátra miatt össze fogom sz*rni magam a csodaszép, ámbár
meredek és technikás ösvényei láttán. Elképzelésem nincs, hogy azzal mi lesz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése