Peti múlt héten azt mondta, hogy csináljak lányos dolgokat.
Tegnap este már éreztem, hogy ebben igazán jó vagyok: vasárnap este átjött a
csillámpóni hadosztály fele = három fiúval néztem a meccset és közben söröztünk,
a hétfő esti program pedig a Brigéciollal való láncmosás. A friss seb a
térdemen már gyógyul. Van kérdés? :)
Lassan kezdem látni a következő két hetet, és hát mit ne
mondjak, ijesztő. 5 nap múlva Duna, amivel az a legnagyobb bajom, hogy
egyáltalán nem ismerem a pályát. Ez az egy a Topmaratonok között, amit nem
láttam, és ezért tartok tőle. Aztán valahogy majdcsak végigmegyek rajta, csak
jól kell beosztani az erőt. Továbbra is első 10 lány közé kerülni a cél, de a
tavalyi eredményeket megnézve, mindenki nagyon erős. Szereztem szintrajzot,
csak a kis lelkem megnyugtatására:
 |
| Jó halvány, de a lényeg látszik |
Ha ezen túl leszek, akkor jön csak a neheze. Jövő héten már
csak három napot kell dolgozni, utána irány Bad Goisern, vár az F táv. Ahogy
néztem, egész sok magyar lesz, sőt, egész sok magyar lány. Remélem, fogok
találkozni velük! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése